Eljön a téli szünet, ám a jó nevű amerikai iskolából nem megy mindenki haza az ünnepekre. Tully, a jó eszű, ám különc és bajkeverő diák családi zűrök miatt. Mary, az iskola szakácsnője azért, mert egyetlen fiát gyászolja, aki nemrég esett el Vietnamban, és az iskola az utolsó hely, ahol együtt volt vele. Hunham, a történelemtanár pedig azért nem, mert az igazgató őt jelölte ki felvigyázónak az iskolában rekedtek mellé…

Folytatódik tematikus sorozatunk!

Mi történik, ha egy elit bentlakásos iskolában a karácsonyi szünetre összezárva marad a világ legmogorvább ókori történelemtanára, egy sebzett lelkű, lázadó diák és egy gyászoló iskolai szakácsnő?

Tematikus sorozatunk következő filmje: Alexander Payne remekműve, a Téli szünet (The Holdovers).

Míg az első két alkalommal az idealista reformpedagógiáról (A tanár, aki a tengert ígérte) és a modern iskolai krízisekről (A tanári szoba) beszélgettünk, ez a film egy egészen más, mélyen emberi réteget nyit meg előttünk.

Miért fontos ez a film?

- Rávilágít, hogy a fegyelmezetlenség mögött szinte mindig családi trauma és magány áll.

- Megmutatja a katedra mögötti magányt, a kiégést és a be nem teljesült álmokat.

- Példát mutat arra, hogyan válhat az iskola és egy mikroközösség valódi megtartó erővé, „választott családdal” egyenértékű menedékké.

Ez alkalommal az érzelmi intelligencia, a generációs hidak és az empátia témakörét járjuk körbe. Mert néha a legnagyobb pedagógiai teljesítmény nem a tananyag leadása, hanem az, ha észrevesszük a falak mögött az embert.


Vendégünk: Tábor Lajos nyugdíjas pedagógus